Három éve ilyenkor épp nagyban roptam a táncot a lagzimon abban a brutál magassarkú pink cipőben, amit én festettem, mert a boltokban nem volt olyan színű topán, amiben elképzeltem magam a nagy napon. Akkor még nem fájt a lábam. Bírtam hajnalig. Csak 1 körül váltottam lapos cipőre.
Bárcsak most is csak ez lenne a legnagyobb bajom! Inkább egész nap lennék kényelmetlen cipőkben, csak a lelki terhet ne kellene viselnem. Főleg nem mosolyogva (mondjuk ez az egy az én ...
Persze ébren maradtam addig az időpontig, ami egy éve fordulópontot (vagy mondjunk inkább töréspontot) jelentett az életemben. Semmi villámlás, áramkimaradás, mennydörgés…
Eltelt egy év. Azt gondoltam, hogy az évforduló napja kibírhatatlan lesz. Ha felkészülünk a legrosszabbra, talán elkerül bennünket. Vagy csak az is elég, ha nem ér váratlanul. Nem kellett szabit kivennem a munkahelyemen, nem vonultam el az íróasztal mellől zokogni… bár az is hozzá ...
Lassan egy éve, hogy elment. Lassan... Dehogy lassan! Fel sem fogom, milyen gyorsan repült el ez az egy év. És úgy hiányzik! Sokszor erős vagyok, szándékosan csak nagyon ritkán hozom fel a fájdalmas emlékeket, azonban az évforduló környékén folyton azon jár az eszem, hogy épp mi történt egy éve és hogy akkor még nem tudtam, milyen szerencsés vagyok, hogy mellettem van. Aztán jött egy nap, amikor kórházba került, majd saját bevallása szerint kicsit erősebben ...
Eltelt öt hónap és már csak páran kérdezik meg, hogy vagyok. Pedig ha megkérdeznék, lehet, hogy a mosoly helyett kapnának egy őszinte választ: nem jól. Hogy is lehetnék jól, ha meghalt a férjem? Persze, vannak könnyebb napok és valahol én is elrontottam, hisz’ az első hónapokban nagyon erős voltam és mindig ezt mutattam. Úgy látszik, megszokták az emberek, hogy jól vagyok, hát már meg sem kell kérdezni. Úgy látszik, könnyebb a szemüknek hinni, könnyebb a ...
Sokan bátorítanak arra, hogy nyugodtan legyek önző, ebben az élethelyzetben fontos, hogy foglalkozzam magammal. Sőt, lényeges, hogy elsősorban magammal foglalkozzam. Értem, és sokszor így is cselekszem. De vajon az segít, ha folyamatosan a veszteségre, bánatra koncentrálok?
Persze, egy ember hiánya – főleg, ha ilyen karizmatikus – érezhető. Nyomot hagyott, hiányzik, hogy nincs. De ezen túl milyen hatása van annak, hogy már nincs itt velünk? Rengetegen mondták ...
Mennyi mindent jelenthet egy jel. Ugyanazt látjuk, mégsem ugyanazt értjük. Villogó kurzor. Jelentheti a várakozást, hogy hamarosan betűk gördülnek az üres lapra, vagy azt is, hogy épp nincs ihlet, nem tudjuk hogyan tovább. Vagy egyszerűen csak annyit, hogy a folytatáshoz még szükség van valamire.
Én mindhármat érzem most egyszerre. Csak én magam vagyok a kurzor. Egy váratlan élethelyzet és itt állok egyhelyben, ki tudja, hogy épp mi lesz. Gördülnek a betűk, ...
