Három éve ilyenkor épp nagyban roptam a táncot a lagzimon abban a brutál magassarkú pink cipőben, amit én festettem, mert a boltokban nem volt olyan színű topán, amiben elképzeltem magam a nagy napon. Akkor még nem fájt a lábam. Bírtam hajnalig. Csak 1 körül váltottam lapos cipőre.
Bárcsak most is csak ez lenne a legnagyobb bajom! Inkább egész nap lennék kényelmetlen cipőkben, csak a lelki terhet ne kellene viselnem. Főleg nem mosolyogva (mondjuk ez az egy az én választásom).
Ez lenne a harmadik évfordulónk, de már a második nélküle...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
