Lassan egy éve, hogy elment. Lassan... Dehogy lassan! Fel sem fogom, milyen gyorsan repült el ez az egy év. És úgy hiányzik! Sokszor erős vagyok, szándékosan csak nagyon ritkán hozom fel a fájdalmas emlékeket, azonban az évforduló környékén folyton azon jár az eszem, hogy épp mi történt egy éve és…
Eltelt öt hónap és már csak páran kérdezik meg, hogy vagyok. Pedig ha megkérdeznék, lehet, hogy a mosoly helyett kapnának egy őszinte választ: nem jól. Hogy is lehetnék jól, ha meghalt a férjem? Persze, vannak könnyebb napok és valahol én is elrontottam, hisz’ az első hónapokban nagyon erős voltam…
Sokan bátorítanak arra, hogy nyugodtan legyek önző, ebben az élethelyzetben fontos, hogy foglalkozzam magammal. Sőt, lényeges, hogy elsősorban magammal foglalkozzam. Értem, és sokszor így is cselekszem. De vajon az segít, ha folyamatosan a veszteségre, bánatra koncentrálok?
Persze, egy ember hiánya…
Mennyi mindent jelenthet egy jel. Ugyanazt látjuk, mégsem ugyanazt értjük. Villogó kurzor. Jelentheti a várakozást, hogy hamarosan betűk gördülnek az üres lapra, vagy azt is, hogy épp nincs ihlet, nem tudjuk hogyan tovább. Vagy egyszerűen csak annyit, hogy a folytatáshoz még szükség van…
