A nyár utolsó napján úgy érzem, hogy nem csak a férjem földi életének, hanem az én életem tavaszi-nyári időszakának is vége szakadt. Ez még nem az elmúlás, csak sárgulnak a levelek és lehull néhány… Megváltozott a hajszínem, egy kicsit az életmódom is. Jött az indián nyár… vagy legalábbis azt hittem. Amikor vége lett, akkor jöttem rá, hogy valójában egy fagyos tél költözött a szívembe, úgy, hogy bizonyos részek nem tudom, hogy valaha ki fognak-e olvadni, fel fognak-e engedni. Hogy csaphatott be így az időjárás? Nem is értem. Haragszom az évszakok gyors múlására, de saját magamra is. Nekem a tavasz és a nyár a kedvenc évszakom. A jelenlegi ősz és tél nagyon nem tetszik. Persze, meg lehet találni minden évszakban a szépséget, de azt hiszem, épp nem az optimista szemüvegemen keresztül nézem a világot és benne saját magam. A nagy kérdés az, hogy az életemben vajon csak egy év évszakait élem meg vagy esetleg lesz újabb tavasz és nyár is?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
